turócszentmártoni gyűlés, 1861. jún. 6.–7: a →Moyzes István besztercebányai pp. (1850–64) irányításával összehívott népgyűlés a nemzettéváló tótság igényeinek megfogalmazására. – A szabharc leveretése után a Habsburgokat támogató tótok törekvéseinek megvalósítását nem a pol. elnyomás, sokkal inkább a nemzettéválás kezdeti szakaszának még csak kialakuló föltételei, pl. az egységes ter., a közös tudat, az egységes nyelv s annak szakszó készlete, stb. akadályozta (pl. a törv.tár fordításakor kiderült nyelvük szókincsének elégtelensége) ezért ügyintézésükben Bach belügymin. (1850–60) a cseh egyh-i nyelv használata mellett döntött, s így a m. nyelven kívül a tót népi nyelvnek is elnyomójává lett. Bukása a tót értelmiséget is cselekvésre ösztönözte. A ~en megjelent kb. 2–3000 ember, melynek elnöke J. Francisci (1822–1905), hangadói S. M. Daxner (1823–1892) és J. M. Hurban (1817–1888). Emlékiratot küldtek (kizárólag) a m. ogy-nek, aminek átadását Révay Simon br. turócvm-i főispánra bízták. Az „északi tótoknak, mint őslakóknak, mint másokkal nem azonosítható önálló nemzetnek” elismerését, s az általuk lakott ter. egy kerületté alakítását követelték, mivel – hivatkozásuk szerint – Mo. eredetileg föderatív állam volt. Ezen ker-ben a tót nyelv kizárólagos használatát, egy felfolyamodási törvényszéket, és egy váltótörvényszéket tót hivatalos nyelvvel, tót jogakadémiát s a pesti Tudegy-en tót tanszéket kívántak. Hurban indítványára kimondták a „haza egységét" a szabadság és a nemzetiségek jogai megvédésében való közösségvállalást. – A tótoklakta vm-ék, de a tótlakta községek és önkormányzatok – pl. Nagyszombat és Rózsahegy városok, a biccsei választóker. 19 községe, 328 nyitravmi község, stb. – is föliratokat kültek az ogy-nek, hogy ők senkit meg nem bíztak a ~en való képviseletükkel, annak határozataival nem értenek egyet. 88

Berzeviczy 1936. III:268. – Vájlok Sándor: A turócszentmártoni szl. memorandum. (3 tanulm.) Rozsnyó, 1941.